Anna Helene Paquin (Winnipeg, Manitoba, 1982. július 24. –) kanadai születésű új-zélandi színésznő.
Paquin a Manitoba tartományi Winnipegben született Mary Paquin új-zélandi, közelebbről wellingtoni angoltanár és Brian Paquin kanadai testnevelő tanár lányaként. Paquinnek két idősebb testvére van: egy bátyja, Andrew, aki rendező (született 1977-ben), és egy nővére, Katya (született 1980-ban). Paquin családja Új-Zélandra költözött, amikor négyéves volt. Nyolc vagy kilencéves koráig a Raphael House Rudolf Steiner Schoolba járt. Gyermekkorában tornázott és balettozott.
Paquin egy wellingtoni leányiskolában kezdte meg középiskolai tanulmányait, viszont Los Angelesben, a Windward Schoolban fejezte be 2000 júniusában, ahová 1996-ban költözött édesanyjával, miután szülei elváltak. 2000-ben New Yorkba költözött, hogy a Columbia Egyetemen tanuljon művészetet és társadalomtudományt, de egy év után otthagyta az egyetemet, hogy folytathassa a színészi pályát.
1991-ben Új-Zélandon történt, hogy Paquin véletlenül színész lett. Jane Campion rendező egy kislányt keresett, aki kulcsfontosságú szerepet játszhatna a Zongoralecke (The Piano) című filmben, amelyet Új-Zélandon készültek forgatni, és egy újsághirdetésben bejelentették a meghallgatást. Paquin nővérének egyik barátja elolvasta a hirdetést, és el is mentek a meghallgatásra; végül Paquin is csatlakozott hozzájuk. Amikor Campion találkozott Paquinnel – aki addigi egyetlen színészi tapasztalatát egy borzként szerezte egy iskolai színdarabban –, nagyon lenyűgözte a kilencéves kislány alakítása, és őt választották ki az 5000 jelentkező közül.
Amikor 1993-ban megjelent a Zongoralecke, kritikusok dicsérték, számos díjat nyert filmfesztiválokon, és végül széles körben népszerű lett. Paquin a filmbeli debütáló alakításáért Oscar-díjat kapott mint a legjobb női mellékszereplő, és ezzel ő lett a második legfiatalabb nyertes – Tatum O’Neal után – az Oscar-díj történelmében. A Zongoraleckét egy kis független filmként készítették, nem gondolták, hogy ilyen széles körben ismert lesz, és Paquin és a családja nem tervezte a színészi pálya folytatását. Paquin 1994-ben szerepelt az MCI telefontársaság (most már Verizon) néhány reklámjában. Szintén 1994-ben a hangját adta a The Magnificent Nose című hangoskönyvhöz.
1996-ban két filmben is szerepelt: a Jane Eyre című filmben a fiatal Jane Eyre-t alakította; a Repülj velem! (Fly Away Home) című filmben pedig egy fiatal lányt alakított, aki szülei válása után édesapjához költözik, ahol elárvult kanadai vadludakat gondoz.
Tinédzserként 1997 és 1999 között szerepelt még a következő filmekben: The Member of the Wedding, Amistad, Zűrzavar (Hurlyburly), Séta a Holdon (A Walk on the Moon), A csaj nem jár egyedül (She's All That) és A hangos revolverek városa (It's the Rage).
Paquin 2000-ben újra előtérbe került az X-Men – A kívülállók című Marvel Comics-filmben alakított szerepével mint Vadóc, a mutáns szuperhősnő. A film folytatása, az X-Men 2 2003-ban jelent meg, a trilógia harmadik része, az X-Men: Az ellenállás vége pedig 2006-ban.
2000 és 2007 között számos filmben játszott főszerepet; 2000-ben a Majdnem híres (Almost Famous) és a Fedezd fel Forrestert! (Finding Forrester) című filmben – utóbbiban Sean Connery volt a főhős. 2001-ben a Buhersereg (Buffalo Soldiers) című filmben Joaquin Phoenix és Ed Harris oldalán szerepelt. 2002-ben a Darkness – A rettegés háza című horrorfilmben a főhőst alakította, majd Az utolsó éjjel (25th Hour) című filmben olyan színészek mellett szerepelt, mint Edward Norton, Philip Seymour Hoffman és Brian Cox. 2007-ben a Mosaic című animációs filmben ő adta a főszereplő hangját, majd még ugyanebben az évben három filmben is szerepelt: a Blue State című filmben producerként is közreműködött, mivel a filmet a Paquin Films gyártó cég készítette, melyet Paquin és a bátyja, Andrew alapított; a Wounded Knee-nél temessétek el a szívem (Bury My Heart at Wounded Knee) című filmben nyújtott alakításáért Emmy- és Golden Globe-díjra jelölték mint a legjobb női mellékszereplő; majd szerepelt az Adsz vagy kapsz (Trick 'r Treat) című horrorfilmben is.
2008-tól Paquin a True Blood – Inni és élni hagyni című HBO-tévésorozatban Sookie Stackhouse pincérnőt alakítja, aki a sorozat főhőse. A sorozat Charlaine Harris True Blood (eredeti címén The Southern Vampire Mysteries) című könyvsorozatán alapul, és egy Louisiana állami kitalált városban, Bon Temps-ban játszódik. Paquin a sorozatban nyújtott alakításáért 2009-ben Golden Globe-díjat nyert mint a legjobb női főszereplő drámai tévésorozatban, sőt egy Satellite-díjat is kapott 2008-ban hasonló kategóriában.
2009-ben Paquin a The Courageous Heart of Irena Sendler című CBS-tévéfilmben a lengyel Irena Sendlert alakította, aki a Holokauszt egyik hőse volt. Paquint alakításáért Golden Globe-díjra jelölték mint a legjobb női főszereplő. 2010-ben a The Romantics című filmben Josh Duhamel és Katie Holmes oldalán játszotta a főszerepet, majd még ugyanebben az évben az Open House című filmben férje, Stephen Moyer mellett szerepelt – a filmet bátyja, Andrew rendezte és írta. 2011-ben két filmben is szerepelt: a Sikoly 4 című horrorfilmben egy kisebb szerepet kapott, a Margaret című filmben pedig Matt Damon és Mark Ruffalo oldalán játssza a főszerepet. A Straight A's című vígjátékban Ryan Phillippe mellett szerepelt.
2009. augusztus 5-én bejelentették, hogy Paquint Hawaii-on eljegyezte a True Blood másik sztárja, Stephen Moyer, akivel már a sorozat első évadjának forgatása óta, vagyis 2007 óta randevúztak. Paquin és Moyer 2010. augusztus 21-én házasodtak össze egy malibui magánlakásban. Paquinnek van egy mostohafia, Billy (született 2000-ben) és egy mostohalánya, Lilac (született 2002-ben). Paquin és Moyer a Los Angeles-i Venice-ben laknak.
2010. április 1-jén Paquin a Give a Damn kampány egy közszolgálati közleményében nyilvánosan felvállalta, hogy biszexuális. A kampány a Cyndi Lauper által szervezett True Colors Fund nevű érdekképviseleti csoport részeként működik, melyet az LMBT-egyenlőségnek dedikáltak.
Forrás: wikipédia, listal.com
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése